Az ókori labirintusok legkorábbi példányát egy i.e. 1200-ból származó agyagtábla hátoldalán találták Pylos-ban,
Görögországban. Ugyanez a hétkörös labirintus bukkan fel később (i.e. 500-100) krétai pénzérméken.
Knosszoszi (krétai) pénzérmék:
A klasszikus útvesztők csoportjai
klasszikus: a klasszikus útvesztők indítómintája mindig egy kereszt.
A háromkörös falainak indítópontjait a kereszt által alkotott négy derékszögű
sarokban találjuk. A körök számának növelését a négy sarokba helyezett további
belső sarkokkal érték el. A szabályos klasszikus labirintus köreinek (falainak)
száma páratlan és mindig néggyel nő.
klasszikus 3 körös
klasszikus 7 körös
klasszikus 11 körös
klasszikus 15 körös
római: a római labirintusok többsége az egyszerű klasszikus labirintusból fejlődött ki.
Gyakran négyzet vagy kör, néha sokszög alakúak, gyakran feltűnnek római épületek mozaikpadlóján.
körkörös: a klasszikus labirintustól eltérően az
indítóminta egy függőlegesen eltolt kereszt, ezáltal tökéletes kör alakú rajzot kapunk.
hármas indítóminta: a klasszikus labirintusnál alkalmazott kereszt
helyett, ennél a típusnál Y alakú indítóminta az alap. Mivel három pontból indul,
ezért a körök száma páros.