Klasszikus labirintusok
Az ókori labirintusok legkorábbi példányát egy i.e. 1200-ból származó agyagtábla hátoldalán találták Pylos-ban, Görögországban. Ugyanez a hétkörös labirintus bukkan fel később (i.e. 500-100) krétai pénzérméken.
Knosszoszi (krétai) pénzérmék:
A klasszikus útvesztők csoportjai
- klasszikus: a klasszikus útvesztők indítómintája mindig egy kereszt. A háromkörös falainak indítópontjait a kereszt által alkotott négy derékszögű sarokban találjuk. A körök számának növelését a négy sarokba helyezett további belső sarkokkal érték el. A szabályos klasszikus labirintus köreinek (falainak) száma páratlan és mindig néggyel nő.
- klasszikus 3 körös
- klasszikus 7 körös
- klasszikus 11 körös
- klasszikus 15 körös
- római: a római labirintusok többsége az egyszerű klasszikus labirintusból fejlődött ki. Gyakran négyzet vagy kör, néha sokszög alakúak, gyakran feltűnnek római épületek mozaikpadlóján.
- körkörös: a klasszikus labirintustól eltérően az indítóminta egy függőlegesen eltolt kereszt, ezáltal tökéletes kör alakú rajzot kapunk.
- koncentrikus
- egyéb klasszikus indítómintás
- nazca-típus
- a nazca-kulcs (tupu/llave/key)
- a nazca-spirál
- hármas indítóminta: a klasszikus labirintusnál alkalmazott kereszt helyett, ennél a típusnál Y alakú indítóminta az alap. Mivel három pontból indul, ezért a körök száma páros.
- balti vagy istennő labirintus
- chakra-vyuha vagy Hecaté labirintus
- Penti (ötszörös) indítóminta
