Legelső útvesztőnket 2004-ben Ferencszállás mellett vágtuk a kukoricatáblába. Négy éven át
olyan földön jártak látogatóink, amelyet a helyiek a következő mesebeli névvel illetnek: Kukutyin.
A kicsiny település által nyújtott segítségért cserébe - csekély köszönetképpen - közzétesszük
Kukutyin igaz történetét.
"Nagy vót a deszki határ, na! Hozzátartozott Kukutyin is. A mostani Ferencszállást hívtuk Kukutyinnak. Itt a báró dohánytermelői dolgoztak. Kukutyinból lött Ferencszállás község. Azelőtt nem vót ott falu. A dohánytermelőkbül származott a falu népe.
Akkó osztán a báró Gerliczi uralkodott itten. Sok cseléggye vót, mind magyarok..." "A ferencszállási majorba kaptak a bárótú házhelyeket. Mindönkinek adott egy lánc fődet.
De nagy szögénység vót ottan. Hát oszt vót egy szögény embör. Bemönt Deszkre, Kérte a bárót, aszongya: - Lögyön szíves, segíccsön. Olyan szögény vagyok, hogy kúdúni járok. De már a sé használ, nem adnak kenyeret.
- Eriggy - aszongya - Kukutyinba zabot högyözni! Hát osztán emönt az intézőhöz, vagy még akkó ispány vót. Emönt az ispányho, ide Ferencszállásra, ide a majorba.
Mondta neki: - Ispány Úr, kéröm! A méltóságos úr eküdött ide Kukutyinba zabot högyözni.
- Na eriggy! Modjad a csősznek, hogy te is beállsz! Ájjá be te is!
Ehhö tudni köll, hogy a zab mán mögnőtt, szóval feje is vót neki, csak víz vót a föggyin, jó térgyig érő. Oszt a fejit késsel, mög kaszával szödték, mög amivel tudták.
Errű lött a mondás: "Kukutyinba zabot högyözni." Kukutyinnak mondták a majort, pedig Ferencszállás. Azé hítták Ferencszállásnak, mer a báró Ferenc vót..."
(Egykori kukutyiniak elbeszélése alapján)
Ferencszállás a 43-as főút két oldalán helyezkedik el Szeged és Makó között. A községet 1828-ban alapította a deszki Báró Gerliczy Ferenc. A település nevét Gerliczy báró Ferenc nevű fiáról kapta.
Alapításakor 52 háza és 202 lakosa volt. A területen virágzó dohánytermesztés folyt. A báró majorrendszert alakított ki, szerződött dohánykertészeket alkalmazott, akik az év nagy részében családjukkal együtt dolgoztak és laktak itt, a Nagymajorban.
A hely az egykori katonai térképen így volt jelölve: pa Kukutyin, azaz Kukutyin puszta. A település gyorsan fejlődött, mert az itt letelepedők szorgalmas munkával akarták bizonyítani hozzáértésüket és megszolgálni a beléjük vetett bizalmat. Ez a szorgalom ma is jellemző a ferencszállásiakra.
A kukutyini terület az 1880-as évek idejében zabbal volt bevetve, de az éppen akkor tetőző Maros miatt a földeken nem lehetett dolgozni.
A leleményes parasztemberek nem akarták, hogy veszendőbe menjen a termés, ezért csónakokba ültek és úgy vágták le a zab "hegyét", a kalászát. Innen ered a szólás: "Menjünk Kukutyinba zabot hegyezni!".
(Ferencszállás Község Önkormányzata)
www.onkormanyzat.net
Home
E-mail
Mobil
Facebook